Az aula
A belső tér, a tágas földszinti aula, vaskos oszlopokkal alátámasztott
keresztboltozatával és e térből nyíló kanyargó lépcsőháza és a folyosók:
a barokkra jellemző mozgalmas élménnyel fogad. A jobbra és balra nyíló
termek tengelyre fűzve helyezkednek el.
A szerkezetre vonatkozó jellemzők, az áthidalások boltozatos megoldásai,
a folyosók földszintjén a keresztboltozatok,
a a földszinti termekben az ún. fiókos dongaboltozat figyelhető meg. A
fedélzet szerkezete egyenes nyeregtetős, korábban fazsindellyel lefedve.
Először 1926-ban, majd teljesen 1934-ben cserélték fel a tetőszerkezetet
cserépre.
A tér és a tömeg hatása a hazai barokk vonását követi: széles,
terpeszkedő arányaiban. Az épület nyugatra néző főhomlokzatának
szélessége az egész épület magasságának 5,6-szorosa. Környezetének téri
rendszerében a Pécsi út meghosszabbított tengelye az épület középtengelye.
(Kár, hogy a víztorony lerontja ezt a hastást!) Homlokzatának előtere,
a püspöktemplommal alkotott egységes képe emeli tömeghatását és a téregyüttesben
uralkodó szerepét. (A park kiképzésében is erősíteni lehetett volna a barokk
kertépítés elemeit.)
A
külső térélmény után áthaladva a kapun a valamikori belső udvarból látható
térélmény is szép lehetett. A földszintes, tornácos udvar az épület és
természet közvetlen kapcsolatát erősítette, távolabbra tekintve ÉK-re a
tölgyes facsoportja, K-re a Duna csillogása, DK-re a püspöki vadaskert
látványa jelentette a tágabb teret.
A 84 méter hosszan elnyúló főhomlokzatában nem emelkedik ki térbelileg
a majdnem középen lévő középrizalit. Kiemelése elsősorban a díszítőelemekkel
valósul meg. A barokk épületre jellemző sarokrizalitra főleg az ablakok
más ritmusa elhelyezésével találunk utalást.
A szerkezetre vonatkozó jellemzők, az áthidalások boltozatos megoldásai,
a folyosók földszintjén a keresztboltozatok, a földszinti termekben az
ún. fiókos dongaboltozat figyelhető meg. A fedélzet szerkezete egyenes
nyeregtetős, korábban fazsindellyel lefedve. Először 1926-ban, majd teljesen
1934-ben cserélték le a tetőszerkezetet cserépre.
Az alaktani megoldásai, a díszítőelemek szolidak, bizonyos tekintetben
már jelezve a klasszicizmus hatását is. E korban kedvelt höbörcsös-kavicsos
vakolat borítja a külső falakat. Színében jelenleg az akkori korra jellemző
sárga és fehér jó ritmust képez. A Visy-féle, 1933-ban készült terven a
borsózöld szín szerepelt. A falak "faltükrös" tagolását a vízszintben futó
övpárkány és ereszpárkány, illetve a függőleges lizéniák alkotják. A kastély
legszebb dísze a középrizalit. A rizalittól balra 10, jobbra 9 ablak látható.
A négy pilaszter három részre tagolja a rizalitot. A szélső pilaszterek
ellentétes pontjait összekötő átlók metszésénél helyezkedik el a Berényi-címer.
Tovább
Vissza
